Bár el vagyok havazva egy projekt zárása során, azért olvasni mindig szakítok idõt, fõként a rövidebb hírekre. Ímhol egy mostani amin kicsit elgondolkodtam:

Egy mostanában közzétett vizsgálati eredmény szerint a programfejlesztéseket alvállalkozók bevonásával végzõ szervezetek 60 százaléka nem határoz meg biztonsági követelményeket. A Quocirca által végzett felmérés szerint manapság jóval több bérfejlesztést végeznek, mint valaha, és a programfejlesztéseket végzõ cégek kilencven százaléka bérmunkában végezteti a kódírás több mint 40 százalékát.
Eközben az USA Technológiai Szabványügyi Intézetének beszámolója arról tudósít, hogy a számítógépes hálózatokat is veszélyeztetõ szoftverhibák 92 százalékáért szoftveralkalmazások felelõsek, ugyanakkor az alvállalkozók bevonásával végzett fejlesztéseknél a fõvállalkozók 20 százaléka még csak nem is foglalkozik a biztonsággal.
Az alvállalkozókat leginkább a pénzügyi szolgáltatásokat nyújtó szervezetek foglalkoztatják; 72 százalékuk az újonnan fejlesztendõ szoftverek teljes kódjának 40 százalékánál is többet ad ki bérmunkába.
A Fortify Software vezetõségi tagja, Howard Schmidt – aki régebben IT-biztonsági tanácsadóként is dolgozott az amerikai kormányzatnak – azt mondta, hogy “A felmérés eredményei magyarázatot adnak arra, miért nõtt meg ilyen hirtelen az adatvesztéses incidensek száma”.
Forrás: vnunet

Gondoljunk csak a dolgok mögé! Ma magyarországon ez a trend simán tetten érthetõ, hisz a legfontosabb még a nagy cégeknek is, hogy minél költséghatékonyabban dolgozzanak. Ennek értelmében a feladatokat folyamatosan adják ki alvállalkozóknak, s nem teszik melléjük a QM részt a projektben. Az alvállalkozóknál – tisztelet a kivételnek – a QM csak nyûg, hisz akadályozza a munkát, nem a fõ feladat, ergó kerülik és kihagyják. Ennek okán nincsa kód ellenõrizve, dokumentálva, stb. Sajnos a Megrendelõi oldalon az átvétel ma – a mindennapi gyakorlat szerint – vagy nagyon, már-már túlzottan alapos, vagy csak abszolút formalizált.

Mit lehetne mindezek ellen tenni? Sokat, nem is túl bonyolúltan, de sajnos az pénzbe és odafigyelésbe kerülne.

Elsõ nekifutásra tipikusan az állami tenderekben a döntési szempontnak 90%-ban nem az ÁR kategóriának kéne lennie! Tessék megnézni a tenderanyagokat és utánaszámolni hány százalékban van más e ponton megjelölve. Természetesen fontos az ár, de hogy a szakmai tartalom csak 10-40% és az ár a maradék az már-már nevetséges. Így eleve lehetetlen jót kérni a szállítóktól.

Második lépésben fontos lenne, a képzés és minõsítés! Nem ragaszkodom a kamarákhoz, de fontos lenne egy olyan kör aki “jogosítványt” adna ki az egyes fõbb IT területekre, hogy ne bárki készíthessen – legalább minõsített – alkalmazásokat, ne szállíthasson HW-t, stb. Mára az IT vállalkozások száma magyarországon meghaladta a 3000-t! Ez olyan mint annó a TAXI-s kör, ha nincs munkád és láttál már számítógépet legyél IT-s! Rengeteg emberrel beszélek – szülõkkel és még pályaválasztás elõtt álló gyermekeikkel, valamint már diplomamunkával foglalkozókkal egyaránt – és sajnos az a tapasztalatom, hogy aki már látott is kicsit számítógépet és szeretett játszani az máris IT-s akar lenni.
Nem vitatom, vannak olyanok köztünk akiket csak ez éltet, de azért ez a szakma (is) rengeteg tanulást, folyamatos tanulást, és gyakorlatot követel! Ez nem lesz meg az iskolákban, onnan kilépve rögtön.

Harmadik lépésben fontos lenne, az itthoni vállalkozásokat – fõleg az innovációra azért nyitottabb KKV szektort – kicsit erõsíteni a multikkal szemben. Mára a feladatkiírások olyanok, hogy abban egy tisztességesen mûködõ KKV beli vállalkozás nem tud indulni, csak a bevételek – és a nyereség – megosztásával valamely multival együtt. Innentõl a multi diktál, holott a kiirásban megkövetelt plusz igények teljesítésén kívül – amik sok esetben azért érthetetlenek – semmi hozzáadott értéket nem termel. Természetesen eltartunk ott is egy-két embert, de ezek termelõereje nagyságrendekkel kissebb mint, a tényleges feladatot teljesítõké – és sajnos mégis övék a dicsõség is és a pénz is az esetek nagy többségében.

Tudom, hogy ezeken nehéz segíteni, de amíg ez így van – és nem csak itthon – addig az alap cikkben megfogalmazott dolgok csak üres szavak, és kesergések, de eredményre nem vezetnek. Tényleg valaki az érintett szabályozást alkotókból olvassa ezeket egyáltalán? Érdekli is ez Őket?

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*