Miután érdeklődöm – és szegről-végről közöm is van – hazánk Zalai térségéhez, ma lementünk megnézni a III. Kis-Balaton Halászlé fesztivált. A rendezvény Zalaszabar nevű kis községünkben került megrendezésre.
A rendezvény jellegében a kis falukban megszokott módon volt megrendezve, ahol láthatóan csak egy dologra nem készültek, az idelátogatókra! Egy kedves és láthatóan rendezett falu, amely meghívott minket látogatóba (legalábbis nekem ez jött le a Nap TV-ben futó beharangozóból is és a weblapról is), csak arra nem volt felkészülve, hogy külsősök érkeznek hozzájuk. Én mint egyszeri Budapesti, akinek néhány rokona lakik Zalaváron, mégis megjelentem. Érdeklődtünk kedvesen, hogy a mikor lehet kapni a készülgető halászlékből, s a válasz lesújtó volt: “Ez a VIP vendégeknek készül!”. Érdekes volt, hogy egy halászlé fesztiválon döbbenten néztek ránk a versenyzők, hogy meg akarjuk kóstolni mit is csináltak!
A körbesétálás után megállapítottuk, hogy azért van oldalt egy rész ahol rotyog még a kondér, hát odasettenkedtünk és az eddigiekből okulva megkérdeztük kaphatunk-e és ha igen vajon mikorra lesz meg? A válasz alapján megállapítottuk, hogy a jelzett időpontig még több mint 2,5 óránk van… Tekintettel arra, hogy a “táborunk” kb 10 km-re volt, hűvös volt és lógott az esső lába, fogtuk hát kicsiny gyermekeinket, és visszavonultunk, mondván visszajövünk a jelzett időre.
Megtettük és 13.30-kor megjelentünk halászlére éhesen és reméltük, hogy a zsebünkben lévő némi készpénzért kaphatunk 1-2 tál hallét. Vesztünkre közölték, hogy már nincs! Hmmm… A mondás szerint 14-re lesznek kb kész, a műsor programja is ezt sugallta (15-re írták ki az eredményhirdetést). Kész, ott álltunk hallé nélkül éhesen és letörten. A helyiek ajánlgatták még babgulyásukat is, de mi csak nem erre vágytunk, így azt hagytuk (kajánk volt a bázison is, hisz a gyerekek miatt azért készültünk).
Az egész rendezvény hangulatát, részünkről két dolog határozta meg, az el nem érhető hallé, a már 14 órakor igencsak kapatos helyiek, valamint az ettől független kedvesség. Kaptunk tehát jót is rosszat is, hát megnézzük hátha jövőre kapunk hallevet is.
Azért az egész rendezvénynek volt egy határtalan nagy nyeresége, találkoztunk Németh Ferenc Fafaragó népi ipraművésszel, akinek munkái, kedves használati tárgyait nagy örömmel nézegettük. E nézetetés eredménye egy szép gyümölcstartó tál, és egy cím ahová még biztosan vissza fogunk nézni…
Szia Rétikánya!
Ezen rendezvényen mi is képviseltük magunkat a Sparrow sörözővel, ami a foci pálya mellett található Zalaszabarban. Szervezésben nem is , de ahol tudtunk segítettünk a szervezőknek. Hidd el barátságosabbak vagyunk csak a rossz idő miatt mindenki picit morcosabb volt a kelleténél, ezért elnézésedet kérem a falu lakóinak nevében!
Olvasva az írásodban hogy volt egy hely ahol még rotyogott a halászlé. Ha esetleg az a nagy sátor mellet volt , akkor azok mi voltunk, pontosabban a söröző csapata. Jövőre érdemes lesz azért visszatérni, s ha még emlékszel majd ránk keres minket, pótolni fogjuk a kedvességet.
További minden jót!
Daru