Megint belefutottam (idén már sokadszorra) abba a ténybe, hogy a magyarországi vállalatok, vállalkozások mennyire vannak tisztában a saját (kiszolgálási)igényeikkel, az erre adott válaszaikkal, valamint a vevõik számára nyújtandó szolgáltatásokkal. Történetünk egyszerû, sõt már-már tipikusnak mondható eddigi tapasztalataim alapján.

Nem is annyira kicsi (már-már piacvezetõi babérokra törõ) vállalkozásunkat megtámadták a netes brigantik! Pfúj és Pfúj. De nézzünk mögé mi is történt!

Vállalkozásunk indulásától kezdve mindenre – így az IT-re is – a legkevesebbet kívánja költeni. Nem baj, hogy IT alapú szolgáltatásokból él, “nem baj, mert hát így van ez itthon” (indkolták nekem). E célból mindenre a lehetõ legkissebb gépet, a lehetõ legkissebb számban, a programozók által mondott módon (gyakorlatilag gondolkodás nélkül elfogadva az általuk megadott igényeket) szedtek össze. Az operációs rendszer, a fejlesztõi eszközök, és a felhasznált alkalmazásoknál az egyetlen választási szempont csak az volt, hogy ingyé legyen.

Kialakult a rendszer amihez sem SLA, sem SOA soha nem lett a megrendelõ (a kialakítató) jelen esetben a cég tulajdonosai, vezetõi részérõl meghatározva. Meghatározott feltétel: mûködjön és szolgálja ki az igényeket (itt egy felsorolás ugyan volt, de ez is csak egy funkcionális felsorolás). Nem került meghatározásra melyik szolgáltatás, milyen szinten kell mûködjön, mi legyen a rendelkezésre állása. Nos a rendszert elkészítették (illetve folyamatosan reszelik, hisz nincs semmi igazán kõbevésve, így folyamatosan reagálni kell a piaci igényekre), s a szolgáltatásokat elkezdték értékesíteni.

Mottó: Megbízható háttérrel vállaljuk felhasználóink igényeinek kiszolgálását!

Az értékesített rendszer igen jól megszaladt, mondhatjuk kajálta a piac, és kicsiny cégünk mindent vállalat – a nemzetközi árszinthez képest természetesene olcsóbban -, így használják is szép számmal. Ment a dolog, nõtt a felhasználók száma, nõtt a rendszer igénybevétele, s kicsit – ahogy a programozók mondogatták – hát fejlesztettek is benne (ez alapvetõen csak HW fejlesztés az eddigi rend szerint azaz ócsó legyen).

Igen ám, de eljött a fekete péntek és az internetes brigantik támadást intéztek ellenük. Lett is nagy felfordulás, mert az egyszerû DoS-re sem igazán voltak felkészülve, nem a kicsit hangoltabb támadásra. Az egy rendszergazdink és a programozók kûzdöttek becsülettel, majd 2-4 nap múlva – a brigantik elvonulását követõen – lapolgatták egymás hátát, milyen “isten-császár-király emberek vagyunk nem fogtak ki rajtunk!”.

A tulajdonosok azért kicsit megrettentek a helyzettõl és segítséget kértek. Megnézve a helyzetet megállapíthattuk – amit addig nem ismertünk, nem tudtunk -, hogy sajnos NEM az üzleti igények mentén lett a rendszer kialakítva – programozók a legritkább esetben figyelnek ilyenre, s nem is hinném, hogy feladatuk -, a szolgáltatások össze visszaságát senki nem látja át, a rendszerrõl gyakorlatilag semmilyen infó nincs, dokumentáció meg mégannyira sem. A tulajdonosok csak abban bízhatnak, hogy a dolgozók – amikor kell – mindent elmondanak, mindenrõl tudnak, semmit nem felejtenek el. Ellenõrzési lehetõség nincs, hisz ahhoz ezen infókra minimálisan szükség lenne.

Fokozza a problémát, hogy mindezt olyan emebrek végzik napi szinten, akik soha nem láttak egybe hetrogén, egymástól elszigetelt helyen mûködõ gépeket ilyen nagy számban.

Az egyik kedvenc nyilatkozatom:
“Már 10 szerverünk (is) van, mi tudjuk milyen a sok gépet üzemeltetni!

Azt csak halkan jegyzem meg, hogy az ingyenes szoftverek hajszája olyan jól sikerült, hogy mindenbõl a legegzotikusabbat sikerült beválasztani, s így a hozzáértõk, a segíteni tudók halmaza igen cskély – még nemzetközi szinten is.

Eddig azt hiszem még átlagos a dolog, bárhol a világon elõadódhatna, de most jövünk mi magyarok! Feltárva a helyzetet, az ebbõl eredõ kockázatokat a vezetõknek azonnal visszautasították “vádjainkat”.

“Nem jól látjátok, ennyire nem kritikus a helyzet! Mi mindent megtettünk és nem is kell ide több. Persze egy ilyen profi cég mint mi elgondolkodik azon amit mondtatok.”

És elgondolkodtak. Közölték, hogy az üzemeltethetõ környezet kialakítását a programozók elvégzik (ajándékba) és így nem kell a segítségünk. Nem kell hisz drága, és nem fontos, hogy egy összerakott és dokumentált rendszer alakuljon ki PROFI cégünknél, amit bármikor bárki át tudna látni, netán üzemeltetni.

Az aktuális helyzetben itt tartok, tartunk, de le kell szögeznem az eset nem egyedi itthon. Ebben az évben még két ilyen helyzethez volt szerencsém és elmondhatom, nagyon szerencsés idáig az év, mert az eddigi tapasztalatokkal szemben ezek közül az egyik hajlandó volt a hiányosságait belátni. Persze a tettek itt is messze elmaradtak a szükségestõl, de az úton elindultak és ez már önmagában is nagy lépés.